Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Egyháztörténeti források és az egyházi levéltárak

2007./2008. tavaszi szemeszter

 

 

A Ramocsaházi Református

Egyház története

 

 

Konzulens tanár:                                                         Írta: Andrássy Gergely

Dr. Szabadi István                                                              III. éves teológus-lelkész       

                                                                                           szakos hallgató

 

 

Debrecen, 2008. május 28.

 

Tartalomjegyzék

 

 

A RAMOCSAHÁZI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE

 

I. a. Településtörténet

 

 

Először 1283-ban említik, Romalchahaza néven.[i] Ekkor még lakatlan lehetett s névadója is élhetett.[ii] A község neve személynévből képződött helynév. A személynevet 1266-ban Ramachaként, majd 1400-ban Romachaként említik. Ez a személynév annak az először 1299-ben leírt Rama névnek a kicsinyítő – becéző képzős származéka, amelynek előzménye a német Rami vagy Ramo személynév lehetett. A község nevének utótagja a birtokos személyraggal ellátott magyar ház, lakóhely, otthon szó.[iii] A korai oklevelek alapján bizonyos „Ramacha” nevű földbirtokos a névadó, ám a szájhagyomány azt a Ramocsaházi Lászlót tartja névadó birtokosának aki, Budavár 1686. évi visszafoglalásakor jeleskedett.
A község írásos említése első alkalommal 1283 történik, 1308-ban már a megye itt tartotta gyűlését. Ekkor még Ramacha a neve, de 1381-ben már Ramachahaza alakban fordul elő.[iv] Ramocsaházán a reformmáció 1547-ben ment végbe[v]. A mai településbe a történelem folyamán  Jánosfalva és Márk nevű településrészek is beolvadtak, de mint falurészek önállóságukat a XIX. sz. végéig megtartották. A település nyugati végét ma is Jánosfalvának nevezik a helybeliek. A településen az írások tanúsága szerint 1556-ban mintegy 105-110 lélek lakik,1618-ban már 240-250 lélek, a XIX. század közepén 425, 1930-ban 1518 fő. A lakónépesség egészen az 1960-as évekig növekszik, ekkor közel 2000 fő volt. Ezt követően fokozatosan csökkent, de az 1990-évektól a stagnálás, lassú növekedés figyelhető meg.[vi]

 

I. b. Ramocsaházi származású híres személyek

 

1)      Nyárády Mihály

 

(Ramocsaháza, 1899 – Budapest, 1980): néprajzkutató. 1928-ban szerzett jogi doktorátust a budapesti tudományegyetemen. Már fiatalon kezdett foglalkozni a Felső-Tisza vidék tárgyi néprajzával. 1949-től 1954-ig a Nyíregyházi Józsa András Múzeum munkatársaként szervezte a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság Múzeumát Nyíregyházán, melynek később évtizedekig igazgatója volt. Néprajzkutatóként a Nyírség gazdálkodásával, a kisiparral és a viselettel foglalkozott. Számos tanulmánya jelent meg e tárgykörben a szakfolyóiratokban. Fő művei: Kék község történelmi földrajza (Nyíregyháza, 1941); A Debrecen név eredete (Nyíregyháza, 1944).[vii]

Ő a névadója a Ramocsaházán működő Nyárády Mihály Általános Iskola és Óvoda intézményének.

 

2)      Mező Imre

 

(Ramocsaháza, 1905. december 13. – Budapest, 1956. november 1.): szakszervezeti vezető. Szegény paraszt-család gyermekeként nehéz körülmények között volt szabó tanonc Kisvárdán. 1925-ben Belgiumban telepedett le. Itt kapcsolódott a munkásmozgalomba; 1929-ben a belgiumi munkáscsoport vezetője és a Belga Kommunista Párt munkatársa volt. 1936-ban feleségével együtt részt vett a Madrid körüli harcokban. 1939-től Párizs felszabadulásáig Franciaországban részt vett az ellenállásban. 1945-ben hazatért, felelős párt- és szakszervezeti munkakörben dolgozott. 1954-től az Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottságának titkára, 1956. júliusában a Központi Vezetőség tagja volt. Az 1956. októberi forradalom kitörése után posztján maradt a Nagy- budapesti Pártbizottságon és vezetője volt a pártház védelmének. 1956. október 30-án a harcban elesett.[viii]

 

3)      Csopey László

 

(Ramocsaháza, 1856. október 1. – Budapest, 1934. június 23.): pedagógus, fordító. A budapesti egyetemen 1883-ban tanári oklevelet szerzett. 1879-től a miniszterelnöki fordító-osztályon rutén-orosz fordító, 1883-1925-ben budapesti gimnáziumi tanár. Több éven át a Nemzet munkatársa. 1885-ben a Magyar Ifjúság Lapja szerkesztője, 1896-tól 1905-ig a Természettudományi Közlöny társszerkesztője. Természettudományi és szépirodalmi műveket fordított, elsősorban oroszból (Gogol, Turgenyev, Tolsztoj), jelentős érdemei vannak az orosz irodalom megismertetésében. 1883-ban rutén-magyar szótárt és több rutén tankönyvet adott ki.[ix]

 

II. A Ramocsaházi Református Egyház története

 

Ramocsaháza középkori egyházát az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékek említik. Ezután több, mint 300 év történetéről semmit sem tudunk.[x] A régi adatok a II. Világháborúban teljesen elvesztek, elégtek, tönkrementek. Az anyakönyveknek, Presbiteri Jegyzőkönyveknek túlnyomó része így járt.[xi]

 

a)      A Ramocsaházi Református Egyházközség a következő egyházmegyékhez tartozott:

 

1711-1820 Szabolcsi egyházmegye

1821-1822 Felsőszabolcsi egyházmegye

1822-1952 Középszabolcsi egyházmegye

1952-         Nyírségi egyházmegye[xii]

 

Az 1799. évi jegyzőkönyvben egy listát találhatunk azon településekről, amelyek a felső Szabolcsi egyházmegyéhez tartoznak abban az időben. Ebben a listában Ramocsaháza is szerepel.[xiii]

 

b)       A Ramocsaházi Református Egyház lelkipásztorai

 

 

 

Jelmagyarázat a táblázathoz:

sl.: segédlelkész;

bl.: beosztott lelkész

A táblázat jobb oldalán a két gyűjtés eltérő adatait tüntettem fel. A nem jelzett adatok megegyeznek.

Kiemeléssel azokat az évszámokat és neveket jelöltem, amelyeket aKeresztelési, esketési, halotti anyakönyv és jegyzőkönyv és egyébb legrégibb feljegyzések 1758-ból, Ramocsaházaforrás tartalmaz.

 

A 16. és 17. században tartott zsinatokon Ramocsaházára ordináltattak nevei, a belényes-ujlaki ref. Lelkész közlése alapján:

1597. Tasnádi zs. „Caspar Ökörító Ramochahazra.”

1652. Várady zs. „Johannes Nagyari Ramoczahazara.”

1654. Szathmárnémeti. „Caspar Debreceni Ramocsahazara nyiri tractus.

1656. Szathmárnémeti. „Johannes Etsedi Ramocsahazara.”

Bejegyezve 1907. aug.19-én Erdélyi Imre lelkész.[xvi]      t o v á b b . . 

---